A GLP1-agonisták növelhetik a depresszió kockázatát
A Current Neuropharmacology című folyóiratban megjelent tanulmány rávilágít egy aggasztó lehetséges kapcsolatra a glükagonszerű peptid-1 (GLP1) receptor agonisták és a depresszió és az öngyilkossági gondolatok (SI, suicid ideation) kockázata között. A 24 fős nemzetközi kutatócsoport farmakogenomikai számítógépes elemzések segítségével olyan genetikai útvonalakat tárt fel, amelyek a GLP1-agonistákat használókban depressziós fenotípust idézhetnek elő, ami jelentős aggodalmakat vet fel e gyógyszerek biztonságosságával kapcsolatban bizonyos egyének esetében.
Az Egyesült Államok, Brazília, Irán és Izrael kutatói által vezetett kutatás azt mutatja, hogy míg a GLP1-agonisták előnyösek a hiperdopaminergiában (túlzott dopaminaktivitás) szenvedő egyének számára, addig káros hatásuk lehet a hipodopaminergiában (alacsony dopaminfunkció) szenvedő egyénekre. A szerzők genetikai összefüggéseket találtak a GLP1 receptor agonisták és az olyan gének között, mint a DRD3, a BDNF és a CREB1, amelyek a hangulatszabályozásban és a jutalmazási útvonalakban játszanak szerepet. Eredményeik arra utalnak, hogy e gyógyszerek krónikus használata diszregulálhatja a dopamin jelátvitelt, ami potenciálisan depresszív tünetekhez, hangulatzavarokhoz és szuicid gondolatokhoz vezethet.
Bár a GLP1-agonizmus depresszió és SI indukciójának gondolata ellentmondásos, negatív és pozitív jelentésekkel egyaránt, az Alireza Sharafshah, az iráni Rashtban található Guilan University of Medical Sciences, Cellular and Molecular Research Center, School of Medicine, Guilan University of Medical Sciences PhD-jelöltje által ebben a cikkben bemutatott bizonyítékok alapján a szerzők óva intenek a GLP-1 agonistákon keresztül történő krónikus stimuláció elősegítésétől.
„Ezt a tanulmányt nem szabad figyelmen kívül hagyni, a GLP1-receptor-agonisták pozitív klinikai eredményeit övező hype ellenére sem” – mondta a vezető szerző, Dr. Kenneth Blum, a Western University Health Sciences és az Ariel Egyetem kutatóprofesszora. „Arra kérjük a klinikai felíró közösséget, hogy óvatosan járjanak el, hogy elkerüljék a „fogyókúrába belehaló emberek” újabb tragikus hullámát.”
Dr. Mark S. Gold, az addiktológiai pszichiátria úttörője és társszerzője hangsúlyozta: „A tanulmány kritikus bizonyítékot szolgáltat a GLP1-receptor-agonisták széles körű alkalmazásának újraértékeléséhez. Az FDA-nak és más szabályozó hatóságoknak gondosan figyelembe kell venniük megállapításainkat, amikor e gyógyszerek címkézéséről és ellenőrzéséről van szó”.
Albert Pinhasov professzor, az Ariel Egyetem rektorhelyettese csatlakozott ezekhez az érzésekhez, kijelentve: „Bár a GLP1-receptor-agonisták rövid távú előnyei biztatóak, tudomásul kell vennünk a tanulmányban kiemelt lehetséges kockázatokat. Ezeknek az eredményeknek a szabályozó hatóságokat és a klinikusokat további vizsgálatokra kell ösztönözniük, tekintettel az emberi populáció heterogenitására”.
Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) már kezdeményezte a GLP1-agonisták felülvizsgálatát az öngyilkossági gondolatokról és más pszichiátriai mellékhatásokról szóló jelentések nyomán. Dr. Kai Uwe Lewandowski társszerző, az Arizonai Egyetem orvosi karának sebészprofesszora megjegyezte: „A depresszió volt a leggyakrabban jelentett mellékhatás ezekkel a gyógyszerekkel kapcsolatban, amelyet a szorongás és az öngyilkossági gondolatok követtek. Eredményeink határozottan alátámasztják, hogy a közegészségügy védelme érdekében további vizsgálatokra van szükség”.
A tanulmány a személyre szabott gyógyászati megközelítések, köztük a hipodopaminergia genetikai tesztelése mellett érvel, hogy a GLP1-receptor-agonisták felírása előtt azonosítani lehessen a kockázatnak kitett egyéneket. Panayotis K. Thanos, a Buffalo Egyetem professzora így kommentálta: „A GLP1-receptor-agonisták felírása előtt bölcs dolog lenne genetikai vizsgálati eszközökkel felmérni a páciens dopaminfunkcióját és függőségi kockázati profilját”.
Igor Elman, a Harvard Egyetem professzora figyelmeztetett: „Bár a GLP1-receptor-agonisták ígéretesek a függőségi és viselkedési rendellenességek kezelésében, ébernek kell maradnunk a lehetséges ártalmakkal kapcsolatban. Ez a tanulmány nem a reményt hivatott aláásni, hanem a túlzott felírásaikban az elővigyázatosság egy újabb rétegét hivatott hozzáadni”.
Ez a tanulmány olyan alapvető felismerésekkel szolgál, amelyek életeket menthetnek. Arra ösztönzi a szabályozó hatóságokat, például az FDA-t és az EMA-t, hogy szorosan kövessék nyomon ezeket a gyógyszereket, és felszólítja a klinikusokat, hogy óvatosan mérlegeljék előnyeiket.