Hogyan befolyásolja a rák a motivációt az agyban
A rák mentális egészségre gyakorolt hatásának megértése
Az előrehaladott rákbetegség gyakran jelentős apátiához vezet a betegeknél, megfosztva őket az egykor kedvelt tevékenységek iránti érdeklődésüktől. Ez a jelenség része a cachexia nevű állapotnak, amely a késői stádiumú rákban szenvedők mintegy 80%-át érinti, és még megfelelő táplálkozás mellett is komoly izomsorvadást és súlyvesztést eredményez.
Ez a motivációvesztés nemcsak a betegek szenvedését súlyosbítja, hanem a szeretteiktől való elszigetelődéshez is vezet. A betegek számára gyakran kihívást jelent, hogy részt vegyenek az erőfeszítést igénylő, megerőltető kezelésekben, ami további stresszt okoz a családoknak és megnehezíti a beteg ellátását.
Hagyományosan az egészségügyi szakemberek a késői stádiumban lévő rákbetegek életből való kivonulását a fizikai hanyatlásra adott természetes pszichológiai reakciónak tekintették. A legújabb kutatások azonban azt sugallják, hogy ez az apátia nem csupán a fizikai állapotromlás következménye, hanem magának a betegségnek is alapvető aspektusa lehet.
Úttörő kutatás az agyműködésről
A tudósok jelentős felfedezést tettek: úgy tűnik, hogy a rák eltérít egy bizonyos, a motivációért felelős agyi áramkört. Ez a vezető tudományos folyóiratban közzétett kutatás megkérdőjelezi a régóta fennálló hiedelmeket, és reményt ad a rákbetegek életkedvének visszahozására.
Az apátia és a rákos cachexia közötti kapcsolat vizsgálatához a kutatók fejlett technológiákat alkalmaztak a rákos egerek agyában bekövetkező változások megfigyelésére. Az agy egy kis területére, az úgynevezett area postrema-ra összpontosítottak, amely gyulladásérzékelőként szolgál. Ahogy a daganatok növekednek, citokineket – gyulladást kiváltó molekulákat – bocsátanak ki a véráramba. A postrema terület, ahol hiányzik a tipikus vér-agy gát, közvetlenül képes ezeket a gyulladásos jeleket érzékelni.
A gyulladásos molekulák emelkedett szintjének észlelésekor a postrema terület különböző agyi régiókban aktivál egy idegi folyamatot, ami végül az agy motivációs központjában, a nucleus accumbensben a dopamin felszabadulásának csökkenéséhez vezet. Ez a dopaminszint-csökkenés a jutalomért tett erőfeszítésre való hajlandóság gyengülésének felel meg, amint azt egerekkel végzett viselkedési tesztekben megfigyelték.
A motiváció helyreállítása rákos betegeknél
Bíztató, hogy a kutatók több módszert is azonosítottak a motiváció helyreállítására a rákos cachexiában szenvedő egerekben, még akkor is, ha a rák tovább terjedt. A gyulladást érzékelő neuronok genetikai kikapcsolásával az area postrema területén, vagy a neuronok dopamin felszabadítására való stimulálásával normális motivációs szintet sikerült elérni az egerekben.
Ezenkívül egy olyan gyógyszer beadásával, amely egy bizonyos citokint blokkol – hasonlóan az FDA által az ízületi gyulladásra jóváhagyott jelenlegi kezelésekhez – sikeresen helyreállították az egerek hajlandóságát a jutalom keresésére, még ha ez nem is fordította vissza a fizikai romlást. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a gyulladás-dopamin útvonal célzott kezelése javíthatja a rákos betegek életminőségét, még akkor is, ha a betegség nem gyógyítható.
A krónikus betegségekre vonatkozó következmények
E kutatás következményei túlmutatnak a rákos megbetegedéseken. A gyulladásos molekulák, amelyek a rákban motivációvesztéshez vezetnek, számos más betegségben is szerepet játszanak, beleértve az autoimmun betegségeket és a krónikus fertőzéseket. Ez a közös agyi áramkör fényt deríthet a krónikus betegségekben szenvedők milliói által tapasztalt legyengítő apátiára.
A gyulladás által kiváltott apátia védekező válaszként fejlődhetett ki, amely akut fertőzések során energiát takarít meg. Amikor azonban a gyulladás krónikussá válik, ahogyan az a rákban és más betegségekben megfigyelhető, ez a védőmechanizmus káros hatásokhoz vezethet, növelve a szenvedést és rontva az általános egészségi állapotot.
Bár ezen eredmények humán terápiákba való átültetése további kutatásokat igényel, a lehetséges kezelési célpont felfedezése ígéretes. A gyulladásos jelek megszakításával vagy az agyi áramkörök modulálásával a kutatók képesek lehetnek újra felkelteni a betegek motivációját, helyreállítva a cselekvőképesség és a remény érzését még a betegség előrehaladása közben is.