Először vizsgálták radioaktív nyomkövetővel a gyulladások biomarkerét az emberi agyban
A The Journal of Nuclear Medicine márciusi számában megjelent kutatás szerint egy új PET képalkotó módszer hatékonyan képes számszerűsíteni egy kulcsfontosságú, az agyi gyulladással összefüggő enzimet. Az első emberen végzett vizsgálat, amely a COX-2 enzimet képezte le, eddig soha nem látott képet nyújt az agyban zajló gyulladásról, és megnyitja az utat a COX-2 PET-képalkotás előtt, amelyet klinikai és kutatási körülmények között alkalmazhatnak különböző agyi rendellenességek esetén.
A COX-2 egy olyan enzim az agyban, amely jelentősen sűrűsödhet a gyulladásos és idegi ingerek hatására. A kutatók szerint a COX-2 sűrűsége az agyban a gyulladás biomarkere és hatása lehet, még ha nem is a gyulladásos folyamat közvetítője.
„Míg a COX-2-t széles körben tanulmányozták a perifériás gyulladásban, a neuroinflammációban (az agyban vagy a gerincvelőben fellépő gyulladásos folyamat) betöltött szerepét in vivo[1] nehéz volt számszerűsíteni” – nyilatkozta Dr. Robert B. Innis, MD, PhD, a marylandi Bethesdában található National Institute of Mental Health molekuláris képalkotó részlegének vezető kutatója. „Arra törekedtünk, hogy egy nem invazív képalkotó módszert hozzunk létre a COX-2 mérésére az élő agyban, hogy lehetővé tegyük a betegség korábbi felismerését, a betegség progressziójának nyomon követését, és a gyulladáscsökkentő kezelések értékelését.”.
Ebben a kutatásban azt vizsgálták, hogy a 11C-MC1 képes-e mérni a COX-2 szintjét az egészséges emberi agyban. A 11C-MC1 a COX-2 szelektív és nagy affinitású radioligandja, képes kimutatni a COX-2 emelkedett szintjét főemlősökben intracerebrális lipopoliszacharid (LPS) injekciót követően, valamint reumatoid artritiszben szenvedő betegeknél a tüneteket okozó ízületekben. A radioligandum olyan mikroszkopikus részecske, amely egy terápiás célú radioaktív izotópból és egy sejtcélzó vegyületből – a ligandumból – áll. A ligandum a célpont kötőhelye, a célzott rákos sejt felszínén lehet terápiás céllal.
Először a 11C-MC1 emberi COX-2 iránti affinitását vizsgálták PET-képalkotás segítségével lipopoliszachariddal injektált patkányokban és humanizált transzgenikus COX-2 egerekben. A humán COX-2 specifikus kötődését megerősítették. Ezt követően 27 egészséges emberi önkéntesnél 11C-MC1 PET-képet készítettek, hogy számszerűsítsék a COX-2 sűrűségét az emberi agyban.
A 11C-MC1 hatékonyan átjutott a vér-agy gáton, kötődött a kijelölt célpontjához, és magas specificitást mutatott a humán COX-2-re. A radiotracer (radioaktív nyomjelző) az agykérgi régiókban a specifikus és a háttérfelvételhez viszonyított kötődési potenciál mérsékelt arányát is mutatta.
„A neuroinflammáció kritikus szerepet játszik számos neurológiai és pszichiátriai betegségben, köztük az Alzheimer-kórban, a Parkinson-kórban és a súlyos depressziós zavarban” – jegyezte meg Innis. „Ez megváltoztathatja a személyre szabott orvoslás és a terápiás fejlesztés lehetőségét. A neuroinflammáció vizsgálatára más PET-tracerek kifejlesztésének lehetősége is megnyílt, ami kiszélesíti a nukleáris medicina alkalmazását a neurológiában és a pszichiátriában”.
[1] Az in vivo egy latin eredetű kifejezés, aminek a szó szerinti jelentése élőben. Élő szervezetben elvégzett vizsgálatok, illetve testen belül zajló biológiai folyamatok megjelölésére használják