A függőség és az elhízás pszichológiája
Szerző: Adi Zuloff-Shani Ph.D.
A függőség és az elhízás közös neurológiai pályákon osztozik, megerősítve a kényszeres viselkedést. A GLP-1 receptor agonisták segíthetnek mind az étvágy, mind a függőségi sóvárgás szabályozásában. Az újonnan megjelenő vegyületeket, például a MEAI-t, a függőség kezelésében rejlő lehetőségei miatt vizsgálják. A terápiát, a gyógyszeres kezelést és az új kutatásokat kombináló holisztikus megközelítés reményt adhat.
Az orvosi és pszichológusi közösségek évtizedek óta ismerik a függőség és az elhízás közötti összetett kölcsönhatást. Mindkét állapot közös neurológiai pályákon, viselkedéses kiváltó okokon és jelentős pszichológiai következményeken osztozik. Az eredetileg cukorbetegségre kifejlesztett GLP-1 receptor agonisták[1] többnek bizonyulnak, mint egyszerű súlycsökkentő gyógyszerek; segíthetnek a függőséget okozó viselkedés szabályozásában is, megerősítve a biológiai kapcsolatot ezen állapotok között.
A függőség és az elhízás kapcsolata: Pszichológiai és neurológiai perspektíva
Neurobiológiai szempontból a függőség és a túlevés szorosan kapcsolódik az agy jutalmazási rendszeréhez. A dopamin-felszabadulás, az impulzivitás és a kényszeres viselkedés mindkét állapot esetében kulcsszerepet játszik, ami arra készteti az egyéneket, hogy átmeneti megkönnyebbülés vagy örömszerzés céljából anyagokat keressenek – akár ételeket, akár gyógyszereket. Idővel ezek a viselkedések megerősödnek, és a függőség olyan körforgását hozzák létre, amelyből nehéz kitörni.
A kutatások azt mutatják, hogy az elhízással küzdő egyének gyakran mutatnak az alkohol- vagy drogfüggőségben szenvedőkhöz hasonló idegi reakciókat az ételjelzésekre. Az agyműködésnek ez az átfedése arra utal, hogy a függőséget célzó beavatkozások segíthetnek az elhízás kezelésében is, és fordítva. A prefrontális kéreg, amely az impulzuskontrollért és a döntéshozatalért felelős, gyakran károsodik mindkét betegségben, ami tovább nehezíti az egészségtelen szokásokról való leszokást.
GLP-1-receptor-agonisták: GLP-1 aggregátorok: Több mint fogyás
A GLP-1 receptor agonisták, mint például a semaglutid (Ozempic, Wegovy) és a tirzepatid (Zepbound), az étvágyszabályozásban betöltött szerepük miatt kerültek a figyelem középpontjába. Az újabb kutatások azonban azt sugallják, hogy az agyi jutalmazási áramkörök modulálásával a függőséggel kapcsolatos viselkedést is befolyásolhatják. A korai vizsgálatok arra utalnak, hogy a dopamin jelátvitel megváltoztatásával és az impulzuskontroll javításával potenciális előnyök járhatnak az alkoholfogyasztás, a nikotin utáni sóvárgás és még az opioidhasználat csökkentésében is.
Azonban ezek a gyógyszerek nem mentesek a hátrányoktól sem. Az olyan mellékhatások, mint a hányinger, a gyomor-bélrendszeri zavarok és a lehetséges hosszú távú metabolikus hatások aggályokat vetnek fel a széles körű alkalmazással kapcsolatban. Ezenkívül a GLP-1 gyógyszerek a pszichológiai jólétre és a hosszú távú viselkedésváltozásra gyakorolt hatása még vizsgálat alatt áll. Ezért ezek nem jelentenek mindenre egyformán alkalmas megoldást, és egy szélesebb körű, integratív kezelési stratégia részeként kell őket figyelembe venni.
Mit jelent ez a pszichológusok és a mentálhigiénés szakemberek számára?
Az érzelmi evéssel, ételfüggőséggel vagy szerhasználati zavarokkal küzdő páciensekkel foglalkozó pszichológusok számára ezek a fejlemények új dimenziót kínálnak a kezelésben. Az olyan hagyományos beavatkozások, mint a kognitív viselkedésterápia (CBT), a motivációs interjú (MI) és a mindfulness-alapú technikák továbbra is alapvetőek maradnak, de az olyan farmakológiai lehetőségek, mint a GLP-1 agonisták kiegészítő terápiaként szolgálhatnak, a mögöttes neurobiológiai komponensek kezelésével.
Ezek a fejlemények etikai és klinikai kérdéseket is felvetnek:
A GLP-1 gyógyszereket integrálni kell az elhízás és a függőség kettős diagnózisával rendelkező betegek holisztikus kezelési tervébe? Hogyan tudnak a mentális egészségügyi szakemberek együttműködni az orvosokkal e gyógyszerek megfelelőségének megítélésében? Használatuk segíthet-e csökkenteni a megbélyegzést azáltal, hogy megerősíti ezen állapotok biológiai alapjait, ahelyett, hogy pusztán viselkedésesnek tekintené őket?
A MEAI szerepe: egy újonnan megjelenő lehetőség?
Egy másik vegyület, amely érdeklődést vált ki ezen a téren, az 5-metoxi-2-aminoindán (MEAI). Bár a MEAI még mindig a kutatás korai szakaszában van, potenciális lehetőséget mutatott az étel- és alkoholfüggőséggel kapcsolatos kényszeres viselkedés csökkentésére. Bár klinikailag még nem validált, egyedülálló mechanizmusa érdekes utat jelent a jövőbeli kutatások számára, és az FDA jóváhagyta a MEAI humán vizsgálatát, amelyet nemrégiben kezdtek el.
Új korszak a viselkedéses és orvosi kezelésben
A pszichológia, az idegtudományok és a farmakológia metszéspontja olyan kezelési megközelítések előtt nyitja meg a kapukat, amelyek túlmutatnak a hagyományos terápiás modelleken. Mivel a GLP-1 receptor agonisták a testsúlykezelés és a függőség kezelésének potenciális eszközeiként jelennek meg, a mentálhigiénés szakembereknek tájékozottnak kell lenniük e fejleményekről és azok hatásáról a hatékony és etikus betegellátásra.
Bárki, aki dolgozott már az étkezési zavarok és a függőségek területén, megérti, hogy ezek az összetett problémák összetett megoldásokat igényelnek. A terapeuták és az orvosok akkor vannak jó helyzetben, ha több különböző eszközzel rendelkeznek a válaszkészségükben: Azérzelemszabályozás, a kognitív eszközök, a GLP-1 és a MEAI mind szerepet játszhatnak abban, hogy segítsenek az egyéneknek megbirkózni ezekkel a rendkívül nehéz kihívásokkal. Mérlegelni kell a hatékonyságukat a lehetséges mellékhatásokkal szemben, és összhangba kell hozni a viselkedési beavatkozásokkal.
Az elhízás és a függőség kezelésének jövője egy sokoldalú megközelítésben rejlik, amely elismeri ezen összetett állapotok neurobiológiai, pszichológiai és viselkedési összetevőit. A kutatások folytatásával az orvosi és pszichológiai területek közötti együttműködés kulcsfontosságú lesz az elhízással és függőséggel küzdők átfogó, hatékony és együttérző kezelésének kifejlesztésében.
(A cikk szerzője a Clearmind Medicine Inc. vezérigazgatója, amely cég részt vesz a MEAI impulzuskontrollt szabályozó képességének kutatásában, valamint az alkoholfogyasztási zavar lehetséges kezelésében.)
[1] A farmakológiában agonistának nevezzük azokat az anyagokat, amelyek valamely receptorhoz kötődnek és azon biológiai választ idéznek elő.