A Parkinson-kór kezelés új formája valós idejű mélyagyi stimulációt alkalmaz
Keith Krehbiel évtizedeken át nagy dózisú gyógyszereket szedett, amelyeknek egy legyengítő mellékhatása is volt – súlyos hányinger -, miután 1997-ben, 42 éves korában korai Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. Ennek ellenére ahogy a betegség eélőrehaladt, diszkinéziát tapasztalt – akaratlan, ismétlődő izommozgásokat. Az ő esetében ez fejbiccentésből és vonaglásból állt. Krehbiel egyike annak az egymillió amerikainak, akik ezzel a progresszív neurológiai rendellenességgel élnek, amely lelassult mozgást, remegést és egyensúlyzavarokat okoz.
De nem sokkal azután, hogy 2020-ban egy műtét során elektródákat ültettek be az agyának bizonyos területeire, ez egy csapásra megváltozott. „A remegésem szinte teljesen elmúlt” – mondja a most 70 éves Krehbiel, a Stanford Graduate School of Business politológia professzor emeritusa, akinek Parkinson-tünetei 40 éves korában kezdődtek, és kezdetben tévesen a számítógép-használatból eredő ismétlődő stressz okozta sérülésként diagnosztizálták. „Több mint kétharmadával csökkentettem a Parkinson-gyógyszereimet” – teszi hozzá. „És már nem érzem ködösnek az agyamat, sem hányingert vagy diszkinéziát”.
Krehbiel volt az első résztvevő, aki bekerült egy klinikai vizsgálatba, amelyben a mélyagyi stimuláció (DBS) új formáját tesztelték, egy olyan technológiát, amelyet 1997-ben az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal a Parkinson-tremor és az esszenciális tremor kezelésére engedélyezett (később más tünetek és állapotok kezelésére is engedélyezték). Az új adaptív rendszer automatikusan beállítja az ingerlés szintjét a személy egyéni agyi jelei alapján. Február végén kapta meg az FDA engedélyét a Parkinson-kórra „a nemzetközi multicentrikus vizsgálat eredményei alapján, amelyben összesen négy ország – az Egyesült Államok, Hollandia, Kanada és Franciaország – 10 helyszínén vettek részt a résztvevők.
Ez a technológia bárki számára alkalmas, aki Parkinson-kórban szenved, nem csak a klinikai vizsgálatokban részt vevő egyének számára, mondja Helen Bronte-Stewart, a közelmúltban végzett vizsgálat globális vezetője, a Stanford Medicine mozgásszervi rendellenességekre szakosodott neurológusa. „A szívritmusra reagáló pacemakerhez hasonlóan az adaptív mélyagyi stimuláció az egyéni agyi jeleket használja az általa adott elektromos impulzusok vezérlésére. Ez személyre szabhatóbbá, pontosabbá és hatékonyabbá teszi, mint a régebbi DBS-módszerek.”
„A hagyományos DBS állandó stimulációt biztosít, ami nem mindig felel meg a Parkinson-kór ingadozó tüneteinek” – teszi hozzá Todd Herrington neurológus, a vizsgálat másik kutatója és a Massachusetts General Hospital mélyagyi stimulációs programjának igazgatója. ”Az adaptív DBS segítségével a cél az, hogy a stimulációt valós időben igazítsuk ki, hogy hatékonyabb tünetkontrollt, kevesebb mellékhatást és jobb életminőséget biztosítsunk a betegeknek”.
Az FDA jelenlegi engedélye erre az adaptív rendszerre csak a Parkinson-kór kezelésére vonatkozik, az esszenciális remegés, a dystonia (egy olyan neurológiai rendellenesség, amely túlzott, ismétlődő és akaratlan izomösszehúzódásokat okoz) vagy az epilepszia kezelésére nem, amelyek még mindig a hagyományos, folyamatos DBS-re támaszkodnak, mondja Herrington.
„Bár ez jelentős előrelépés, még túl korai lenne eldönteni, hogy hatékonysága felülmúlja-e a meglévő DBS-rendszerekét. További vizsgálatokra és adatokra van szükség ahhoz, hogy a betegek szélesebb körében értékelni lehessen a hatékonyságát” – mondja Vibhash Sharma neurológus, az UT Southwestern Medical Center neuromodulációs mozgászavarok klinikájának orvosigazgatója, aki nem vett részt az új kutatásban.
Az ilyen implantátummal rendelkező embereknél előfordulhatnak stimuláció okozta mellékhatások is – például bizsergés, szorítás vagy beszédváltozás -, ha az elektromos áram átterjed az agy környező területeire. E hatások elkerülése érdekében szükség lehet a beállítások korrekciójára.
John Lipp, a vizsgálat egy másik résztvevője elmondta, hogy az új rendszer használatával 15-ről négyre csökkent a Parkinson-kórra szedett gyógyszerek száma. A kaliforniai Alamedában található nonprofit állatmenhely 59 éves vezérigazgatója 2015 júniusában kapta a diagnózist, egy hónappal az 50. születésnapja előtt. Fő tünete a dystonia volt, amelyet nagyon erős izomgrángások és görcsök formájában ír le.
A dystonia majdnem megszűnt, miután a készüléket beültették és bekapcsolták. Amikor a kutatók a kísérlet részeként kezdetben módosították az adaptív DBS-beállításokat, a férfi érezte, hogy a tünetei visszatérnek, de amikor a csapat további módosításokat hajtott végre, azok enyhültek.
„Az adaptív DBS nem gyógymód” – mondja Lipp. „Számos nem motoros tünet van, például az alvászavarok, amelyekkel nap mint nap meg kell birkóznom” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy neurológusa figyelemmel kíséri és módosítja a stimulációt, lépést tartva a betegség előrehaladásával.
Felismerve, hogy a testmozgás segít lassítani a progressziót, Lipp a lehető legproaktívabb akart lenni. Első maratonját 2016-ban futotta le. „A felkészülés során lefogytam, erősebb lettem, és ironikus módon életem legjobb formáját hoztam” – mondja. Lipp több maratont és félmaratont is teljesített, mielőtt a Parkinson-kór tünetei útjába álltak. Tavaly novemberben az új technológiának tulajdonított javulásnak köszönhetően másodszor is célba ért a New York City Marathonon. Idén ugyanezt tervezi lefutni.