A Parkinson-kór DBS-terápiája utáni járászavarok
Egy 20 tanulmányt vizsgáló szisztematikus áttekintés megállapította, hogy a Parkinson-kór széles körben alkalmazott kezelése, a szubtalamikus mag mély agyi stimulációja (STN-DBS) egyes betegeknél váratlan járás- és egyensúlyromláshoz vezethet. Bár az eljárás hatékonyan csökkent bizonyos tüneteket, például a remegést és a merevséget, a kutatók szerint a kontrollált vizsgálatokban a betegek 15,9%-ánál a járás romlott, szemben a legjobb orvosi kezelésben részesülő 5,8%-kal.
A tanulmány 1010 beteget elemzett különböző vizsgálatokból, kizárva azokat az eseteket, amelyeknél azonnali posztoperatív komplikációk léptek fel, vagy a műtétet követő 12 hónapon túli eseteket, hogy kizárják a betegség normális progresszióját. Az olyan tünetek, mint a járás merevsége, akadozása és az esések leggyakrabban a műtétet követő 3 és 6 hónap között jelentkeztek. A kutatók megállapították, hogy a pedunculopontine afferensek – a járásszabályozásban részt vevő idegpályák – modulációja gyakran társult ezekhez a szövődményekhez.
Ezek az eredmények aggodalomra adnak okot az STN-DBS utáni járási és egyensúlyi problémák multifaktoriális jellegével kapcsolatban. Bár az STN-DBS továbbra is kulcsfontosságú eszköz marad a Parkinson-kór kezelésében, a tanulmány hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség járáslaborok és fejlett képalkotó eljárások alkalmazásával, hogy jobban megértsük ezeket a szövődményeket és finomítsuk a betegkiválasztási kritériumokat.
A jövőbeli tanulmányoknak pontosabb előfordulási arányt is meg kell állapítaniuk, mivel egyes kutatások aluljelentett eseteket tartalmazhatnak. A klinikusoknak továbbra is ébernek kell maradniuk a járás és az egyensúlyi állapot változásainak nyomon követésében a Parkinson-kóros betegeknél a műtét utáni optimális kimenetel biztosítása érdekében.