Kómás betegek tudatos funkcióit jelzi az alvási orsók jelenléte
A tudósok felfedezték a tudatosság rejtett jelét a kómában fekvő betegeknél, ami azt mutatja, hogy hallják és értik a körülöttük lévő világot. A vizsgálat során a páciensek éjszakai agyi felvételein szervezett, gyors frekvenciájú kitöréseket találtak – ami normális alvási mintázatra utal. Az egyedülálló aktivitás gyakran azelőtt jelent meg, hogy az orvosok a „rejtett tudatosság” jeleit észlelték volna – a tudatosság egy szintjét olyan embereknél, akik látszólag még mindig kómában vannak.
A Columbia Egyetem kutatói 226 kómában fekvő beteget elemeztek, és megfigyelték, hogy egyharmaduknál megjelentek a kitörések – a tudósok által alvási orsóknak nevezett jelenség. A tudatosság szempontjából alapvető agyi áramkörök az alvásunk szempontjából is kulcsfontosságúak – magyarázta a Columbia csapata. Ráadásul a tudósok szerint az ilyen típusú rejtett tudattal rendelkező kómában fekvő betegek annak jeleit mutatták, hogy már az agysérüléseikből való felépülés útján vannak, és sokuknak később kevesebb fogyatékossággal kellett megküzdeniük.Akiknél alvási orsókat mutattak ki, azok 76 százaléka mutatott valamilyen szintű tudatosságot, mielőtt elhagyta a kórházat, és több mint 40 százalékuk visszanyerte neurológiai funkcióinak egy részét.
Jan Claassen vezető szerző, a neurológia professzora elmondta, hogy ez a felfedezés új reményt ad a súlyosan sérült szeretteiket ápoló családok számára. Az idegkritikus ellátás izgalmas válaszútján vagyunk, ahol sok beteg látszólag eszméletlen, de néhányan tudtunk nélkül gyógyulófélben vannak – mondta Claassen. – Most egy kicsit bepillanthattunk ebbe a folyamatba.
Az egyes agyi áramkörök és az alvás közötti kapcsolat fontos a kognitív-motoros disszociációnak nevezett állapot magyarázata szempontjából, amikor az eszméletlen betegek az agyi vizsgálatok során még mindig a tudatosság jeleit mutatják, de nincs kimutatható képességük arra, hogy külső ingerekre – például, ha valaki beszél hozzájuk – reagáljanak.
A tudósok eddig főként az EEG-felvételekre összpontosítottak, hogy megmondják, a kómában fekvő beteg valamilyen módon még tudatánál van-e. Ezek a felvételek az agyhullámok rendellenességeinek kimutatására szolgálnak, annak alapján, hogy az EEG-n vizsgált személy mennyire reagál az orvos utasításaira, például arra, hogy kinyissa és becsukja a kezét. Claassen professzor azonban megjegyezte, hogy ezek a felvételek hamis-negatív eredményekhez vezethetnek. Ezért a Columbia csapata a normál alvás során az agyhullámok mintázatában jelen lévő aktivitás nyomon követésére helyezte át a hangsúlyt.
Az alvás alatti elektromos aktivitás viszonylag kaotikusnak tűnik, majd időnként néhány betegnél megjelennek ezek a nagyon szervezett, gyors frekvenciák – magyarázta Claassen. Ezek az egyedi kitörések a káosz közepette azt mutatják, hogy az agyban még mindig van némi aktivitás, még akkor is, ha a sérült beteg látszólag nem reagál.
A testünk érzékszerveiből érkező összes információt (a szaglás kivételével) a talamusznak kell feldolgoznia, mielőtt az agykéregbe küldjük értelmezésre. A Claassen vizsgálatában részt vevő betegek esetében az orsók azt mutatják, hogy még mindig hallják az emberek beszédét, és érzik, hogy megszorítják a kezüket, és ezek az érzések még mindig eljutnak az agykéregbe, ahol az elme reagál a történésekre – még akkor is, ha a mellettük ülő emberek nem látnak észrevehető reakciót.
A tanulmány során a kutatók 226 kómában fekvő beteg éjszakai EEG-felvételeit vizsgálták. Ezt a csoportot a kognitív-motoros disszociáció összetettebb vizsgálatának is alávetették. A kutatócsoport megjegyezte, hogy ezek a sérülések mind frissek voltak, és megállapításaik valószínűleg nem vonatkoznak azokra, akiknél hosszú távú, eszméletvesztést okozó rendellenességek állnak fenn.
A Nature Medicine című szaklapban megjelent tanulmány kifejezetten a közelmúltbeli agysérülés után kómában lévő betegek alvására összpontosított. Az eredmények azt mutatták, hogy 87 betegnél mind az alvási orsók, mind a kognitív-motoros disszociáció jelei mutatkoztak. Azok, akiknél az alvási orsók egyértelmű jelei mutatkoztak az agyhullámokban, lényegesen nagyobb valószínűséggel tértek magukhoz. Emellett nagyobb valószínűséggel épültek fel súlyos agysérülésükből csak kisebb neurológiai hiányosságokkal vagy mérsékelt fogyatékossággal.
Eközben a 139 kómában fekvő beteg közül, akiknél nem tapasztaltak alvási orsókat vagy kognitív-motoros disszociációt, mindössze 19-en nyerték vissza az eszméletük bármilyen szintjét. Úgy látom, hogy ezek az orsók lehetővé teszik, hogy a kifinomultabb vizsgálatokat a legreménykeltőbb esetekre irányítsuk – mondta Claassen. A technikák még nem állnak készen a klinikai gyakorlatban való alkalmazásra, de ezen dolgozunk.
A tanulmány vezető szerzője hozzátette, hogy tanulmányuk nem bizonyítja, hogy az alvási orsók kiváltása segíthet az agysérült betegeknek visszanyerni az eszméletüket, de vannak arra utaló jelek, hogy ha ezeket a betegeket olyan területekre helyezik át, amelyek elősegítik a jobb alvást, javulhatnak a gyógyulásuk esélyei. ‘Ha belegondolunk az intenzív osztály környezetébe, az meglehetősen zavaró a jó alvás szempontjából. Mindenhol zaj van, a riasztók megszólalnak, a klinikusok hozzányúlnak a betegekhez, a nap 24 órájában. Mindez jó okkal történik, de ebben a környezetben nehéz aludni” – mondta Claassen.