Úton a személyre szabott rákkezelés felé
Az egyes betegek genetikai állományára összpontosítva az egészségügyi szakemberek képesek az egyén egyedi igényeire szabott kezeléseket nyújtani, ami jelentős eltérést jelent a hagyományos, általános megközelítéstől.
A precíziós orvoslás célja, hogy a megfelelő rákkezelést a megfelelő dózisban, a megfelelő időben juttassa el a beteghez. Ez a megközelítés a rák keletkezésének okaiból indul ki. A megbetegedések 5-10% -ának genetikai alapja van a hibás gének öröklődése miatt, a környezeti és életmódbeli tényezők, mint a dohányzás, az alkohol, az elhízás és a fizikai aktivitás hiánya a rákos esetek 80-90% -át teszik ki. A környezeti triggerek szomatikus mutációkat okoznak, amelyek rákhoz vezetnek a sejt genetikai felépítésének megváltoztatásával. A precíziós onkológia kulcsa ezeknek a genetikai mutációknak az azonosításában rejlik.
Biopsziákat[1] vesznek a betegektől, és új generációs szekvenálással[2] tesztelik őket szomatikus genetikai mutációkra. Ez a teszt dekódolja a DNS-t, és azonosítja a rák progressziójáért felelős mutációkat. A precíziós orvoslás lehetővé teszi olyan terápiákat, amelyek specifikus mutációkat céloznak meg, ami azt jelenti, hogy csak a rákos sejtek érintettek, megkímélve az egészséges szöveteket és csökkentve a mellékhatásokat. Ez a megközelítés eltér a hagyományos kezelésektől, például a kemoterápiától, amely gyakran mind az egészséges, mind a rákos sejteket érinti.
A célzott terápia során azonosítják azokat a fehérjéket vagy receptorokat a rákos sejteken, amelyek a tumor növekedését ösztönzik. Például emlőrákban a HER2 fehérje[3] felelős a tumor progressziójáért. Célzott terápiával blokkolhatják ezeket a növekedési jeleket, hatékonyan csökkentve a rák progressziójának kockázatát. Az olyan gyógyszerek, mint a Herceptin, egy anti-HER2 terápia, 40-50% -kal csökkentik az emlőrák progressziójának kockázatát. Mivel ezek a célzott terápiák csak a rákos sejteket érintik, a mellékhatások jelentősen csökkennek a hagyományos kemoterápiához képest.
Az immunterápia segít a szervezet immunrendszerének erősítésében a rák elleni küzdelemben. A specifikus biomarkerek, például a PD-L1[4] és a TMB[5] azonosításával meghatározhatjuk, hogy a beteg számára előnyös lesz-e ez a kezelés. Az immunterápia forradalmasította a rákellátást, különösen az előrehaladott rákok, például a tüdőrák, a melanoma és a veserák esetében. A kezelés jól tolerálható és hosszú távú eredményeket biztosít, ellentétben a kemoterápiával, amelynek gyakran súlyos mellékhatásai vannak.
A célzott terápiákon és az immunterápián túl a folyékony biopsziás technológia fejlődése tovább alakítja a rákellátást. A folyékony biopsziák, amelyek vérvizsgálatokkal mutatják ki a rákkal kapcsolatos genetikai mutációkat[6], innovatív módszert jelentenek a betegség progressziójának nyomon követésére és a kiújulás előrejelzésére. A folyékony biopsziák használatával sokkal korábban megjósolható a rák kiújulása, mint ahogy az a szkennelésen keresztül látható lenne, így az utókezelés proaktívabb és kevésbé invazív.
A genetikai tesztek azonosíthatják az öröklött mutációkat, és segíthetnek a prognózisban és a kezelések személyre szabásában. Ez különösen fontos az örökletes rák szindrómák esetében, ahol több családtagnak van rákos megbetegedése, gyakran fiatalabb korban diagnosztizálva.
A precíziós sugárterápia, amely pontosabban célozza meg a rákot, és a mesterséges intelligencia, amely segít az összetett adatok elemzésében, és a hasonló technológiák jelentik a rákkezelés jövőjét. Ezek az innovációk, valamint a személyre szabott kezelési tervek hatékonyabb á és betegközpontúbbá teszik a rákellátást, mint valaha.
[1] A biopszia (a görög: bios = élet és opsy = megjelenés szavakból) egy orvosi eljárás, melynek során vizsgálat céljából a testből sejteket vagy szöveteket nyernek ki. A szövetet gyakran mikroszkóp alatt vagy molekuláris biológiai technikákkal (például PCR) analizálják.
[2] Az újgenerációs szekvenálás (NGS ) egy olyan tömeges párhuzamos szekvenálási technológia, amely rendkívül nagy áteresztőképességet, jó skálázhatóságot és gyorsaságot kínál.
[3] Normális körülmények között a HER2-receptorok az emlősejtek növekedését, osztódását, illetve regenerálódási képességét szabályozzák. A mellrákos esetek körülbelül egynegyedében azonban ez a HER2 gén nem működik megfelelően, melynek következtében a normálisnál nagyobb számban állítja elő önmagát. A feleslegben lévő HER2 gének hatására az emlőt alkotó sejteken túlságosan sok HER2-receptor van jelen, ami a sejtek kontrollálatlan és szabálytalan növekedéséhez és szaporodásához vezet – így jön létre az úgynevezett HER2-pozitív mellrák. A HER2-negatív negatív emlőrák azt jelenti, hogy a rákos sejtek nem tartalmaznak elegendő mennyiségű HER2 fehérjét.
[4] Egy fehérje, amely egyfajta „fékként” működik, hogy a szervezet immunválaszait kordában tartsa. A PD-L1 megtalálható néhány normál sejtben és a normálisnál nagyobb mennyiségben a rákos sejtek bizonyos típusain.
[5] A TMB annak mérése, hogy hány genetikai változás (mutáció) található a tumorsejtek genomjában egy adott DNS-mennyiségben, vagyis mennyire komplex mutáció az adott ráksejt.
[6] A keringő tumor-DNS (ctDNS) a véráramban található, és a rákos sejtekből és daganatokból származó DNS-re utal. A legtöbb DNS a sejtmagban található. A daganat növekedésével a sejtek elhalnak, és újak lépnek a helyükre. Az elhalt sejtek lebomlanak, és tartalmuk, beleértve a DNS-t is, a véráramba kerül.