A cukorbetegség fogyókúrás gyógyszerei csökkenthetik az Alzheimer-kór kockázatát
Az eredetileg a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére kifejlesztett gyógyszerek, különösen a GLP-1 receptor agonisták, mint például a szemaglutid (Ozempic és Wegovy néven értékesítik), most fokozott figyelmet kapnak az agy egészségének védelmében. Két friss tanulmány is arra utal, hogy ezek a gyógyszerek segíthetnek csökkenteni a demencia kockázatát.
A demencia, beleértve az Alzheimer-kórt és a kapcsolódó rendellenességeket, az egyik leggyorsabban növekvő közegészségügyi kihívás. Ma közel 7 millió amerikait érint, és az előrejelzések szerint ez a szám 2060-ra megduplázódik. Egy friss jelentés szerint Magyarországon közvetlenül 250 ezer ember érintett demenciában, de valójában ez nagyjából egymillió érintettséget jelenti, hiszen a család az, aki nehéz helyzetbe kerül ilyenkor, nekik kell ellátni vagy ellátást szerezni a demens hozzátartozónak.[1]
Míg az újonnan jóváhagyott Alzheimer-kór elleni gyógyszerek, mint például a lecanemab és az aducanumab, felkeltették a figyelmet, továbbra is aggodalmak merülnek fel hatékonyságukkal és biztonságosságukkal kapcsolatban. Ez fokozta az érdeklődést a már széles körben használt és jól tolerálható meglévő gyógyszerek újrahasznosítása iránt.
A Floridai Egyetem által végzett kísérlet során arra a megállapításra jutottak, hogy mind a GLP-1RA-k, mind az SGLT2-gátlók (SGLT2is) szignifikánsan alacsonyabb kockázattal járnak az Alzheimer-kór és a kapcsolódó demenciák (ADRD) esetében, mint más cukorbetegség gyógyszerek.
Több mint 90 000 beteg adatait felhasználva a kutatók arról számoltak be a JAMA Neurology cikkében, hogy a GLP-1RA-t használóknál 33%-kal alacsonyabb volt a kockázat, az SGLT2i-t használóknál pedig 43%-kal alacsonyabb az ADRD kialakulásának kockázata, mint más glükózcsökkentő gyógyszereknél. Míg az SGLT2-gátlók valamivel nagyobb relatív csökkenést mutattak, a két osztály közötti különbség statisztikailag nem volt szignifikáns, ami arra utal, hogy mindkettő hasonló védőhatást fejthet ki.
A Galwayi Egyetem kutatói által vezetett második kísérlet – amelyről ugyancsak a JAMA Neurology-ban számoltak be – szintén alátámasztja azt az elképzelést, hogy a GLP-1 receptor agonisták segíthetnek csökkenteni a demencia kockázatát. A több mint 164 000 résztvevő bevonásával végzett 26 randomizált klinikai vizsgálat szisztematikus áttekintésében és metaanalízisében a kutatók statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak a GLP-1 receptor agonisták[2] és a demencia kockázatának csökkenése között.
A floridai vizsgálattal ellentétben a Galway-elemzés nem talált hasonló előnyöket az SGLT2-gátlók vagy a pioglitazon esetében. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a GLP-1 receptor agonisták határozottabb szerepet játszhatnak a kognitív funkciók védelmében, mint más kardioprotektív cukorbetegség gyógyszerek.
A GLP-1 receptor agonistákat, mint például a szemaglutid, eredetileg az inzulinszekréció fokozására, a vércukorszint csökkentésére és a fogyás támogatására fejlesztették ki a 2-es típusú cukorbetegeknél.
A kutatók azóta felfedezték, hogy a GLP-1 receptorok nemcsak a hasnyálmirigyben és a gyomor-bél traktusban, hanem az agyban, a szívben és az immunrendszerben is jelen vannak. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a GLP-1RA-k csökkentik az agyi gyulladást, fokozzák a szinaptikus plaszticitást, és csökkentik az amiloid-β és tau fehérjék felhalmozódását, amelyek az Alzheimer-kór kulcsfontosságú jellemzői.
A JAMA Neurology folyóiratban megjelent vezércikkben Dr. Diana Thiara, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem munkatársa ezeket az agyi hatásokat nagyon ígéretesnek írja le, különösen az olyan újabb szerek esetében, mint a szemaglutid, amelyek erősebb és tartósabb receptoraktivitással rendelkeznek. Még csak a küszöbön állunk – írja, utalva a kettős és hármas hormonagonisták folyamatban lévő kísérleteire, amelyek még nagyobb neuroprotektív potenciált kínálhatnak az elkövetkező években.
Jelenleg nagyobb III. fázisú klinikai vizsgálatok folynak, beleértve az EVOKE-t és az EVOKE Plus-t, a szemaglutid korai stádiumú Alzheimer-kórban szenvedő egyének hatásainak értékelésére. Ha ezek az eredmények megerősítést nyernek, átalakíthatják a klinikusok cukorbetegséghez és demenciához való hozzáállását, különösen az idősödő populációkban, ahol a két állapot gyakran együtt él.
A GLP-1 receptor agonisták nem kockázatmentesek. A gyakori mellékhatások közé tartozik a hányinger, a hányás és az izomtömeg elvesztése, ami különösen aggasztó lehet az idősebb felnőttek számára, akik már érzékenyek a szarkopéniára. Ritkábban a betegek hasnyálmirigy-gyulladást tapasztalhatnak, és a preklinikai vizsgálatok aggodalomra adtak okot a pajzsmirigyrák lehetséges kockázatával kapcsolatban, bár ezt embernél még nem figyelték meg.
[2] A farmakológiában agonistának nevezzük azokat az anyagokat, amelyek valamely receptorhoz kötődnek és azon biológiai választ idéznek elő.